Veresegyház történelme: Egy kis település útja a Városig
Veresegyház már az ősidők óta lakott település volt. A Kr. e. 4000–3000 közötti időből származó leletekből arra lehet következtetni, hogy az ún. dunántúli vonaldíszes kultúra népének telepe is itt volt.
Veresegyház első dokumentált említése I. (Nagy) Lajos király uralkodásának idejéből (1342–1382) származik. Ekkoriban több köznemesi család élt a környéken. A nagyhatalmú, erdélyi származású köznemesi család tagja, Lackfi Miklós – Zemplén vármegye főispánja és hadvezére – részbirtokos volt Veresegyházon, udvarháza valószínűleg a település központjában állhatott. Lackfi Miklós perben állt egy másik köznemesi család tagjával, Zsidói István fia Domokossal. A két család hatalmaskodásairól és pereskedéseiről több oklevél is fennmaradt. Az egyik ilyen, 1375. április 25-én kelt latin nyelvű oklevél tanúsága szerint Szepesi Jakab országbíró elengedte a Zsidói István fia Domokosra, mint felperesre kiszabott 6 márkányi bírság kétharmadát Lackfi Miklóssal szembeni perében. Az oklevél különlegessége, hogy ez az első írásos dokumentum, amely Veresegyház nevét rögzíti.
Veresegyház regionális központi jellege a Váci Egyházmegye szervezetén belül is megmutatkozott, hiszen a XIV. század végén főesperesség székhelye volt. Az első ismert főesperes Tari László.
Az Anjou-korban épített halastavat 1430-ban említik először oklevélben, Lábas-tó néven. Az 1490-es években a nagyváradi püspök, majd a káptalan és a váci püspökség birtokába került, a király adományából. Ettől kezdve a veresegyházi tó váci püspöki halgazdaságként működött tovább.
A török hódítás után, 1541-ben a szultáni kincstár (hász) birtoka lett. A török kiűzése és a kuruc szabadságharc után a váci püspökség helyreállította birtokszervezetét, ennek során alakult ki a veresegyházi ispánság, amelyhez Veresegyház, Szada, Szentjakab és Ivacs tartozott.
Fáy András, „a nemzet napszámosa” 1810–1818 között alszolgabíróként Veresegyházon lakott, és számos művét itt írta. Szemere Pál és Kölcsey Ferenc 1814 nyarán meglátogatták őt veresegyházi otthonában. Ebben az időszakban híressé vált a Margita-hegy dél-délnyugati lejtőjére telepített szőlő, amelynek bora a XIX. században rendszeresen eljutott a Balkánra is.
A településen élő lakosság továbbra is főleg mezőgazdasággal foglalkozott ekkortájt. Az epertermelés fontosságát kifejezi, hogy a címeren kívül a XVII. században épült római katolikus templom mennyezeti freskóján is megjelenik, amint lányok epret ajánlanak fel hálaadásként Szűz Máriának.
1925. augusztus 5-én megalakult a Veresegyházi Tórendező és Fürdő Egyesület, mely 1929-ben megnyitotta a tavon strandfürdőjét 100 öltözőkabinnal, étteremmel és kiadó szobákkal.
A községben élő Pádly Aladár festőművész sikeres plakátjai tömegeket vonzottak a „veresi strandra”, amely akkoriban már bekerült Magyarország útikönyveibe.
A II. világháború időszakában munkaszolgálatosként itt dolgozott Radnóti Miklós, Vas István és Szép Ernő. A településen vészelte át a front elvonulását a későbbi magyar operaéneklés meghatározó személyisége, Simándy József (akkor Schölder József) a feleségével együtt.
1956-ban az Erdőváros nevű külterületi lakott hely kivált Veresegyház szervezeti egységéből, és önálló községgé szerveződött Erdőkertes néven 1956. július 29-én.
Az 1970-es évektől kezdődően Veresegyház dinamikus fejlődési pályára lépett, amely egészen napjainkig tart. Ebben az időszakban a település még csendes, Budapest közeli mezőgazdasági helyként volt ismert, de már ekkor megjelentek az első jelei annak, hogy a főváros agglomerációjának részeként a növekedés irányába fog haladni. Az 1980-as években jelentős infrastrukturális fejlesztések indultak el: új lakóterületeket hoztak létre, és kiemelt figyelmet fordítottak az oktatási és egészségügyi intézmények fejlesztésére. Ezek a változások lehetővé tették, hogy egyre több család telepedjen le a településen, amely így a lakosságszám növekedésének időszakát élte.
A rendszerváltás utáni 1990-es években Veresegyház gazdasági megerősödése gyors ütemben zajlott. Az ipari parkok létesítése során környezetbarát technológiákat alkalmazó vállalatok telepedtek meg, amelyek növelték az iparűzési adóbevételeket és munkahelyeket teremtettek. Ennek köszönhetően a helyi gazdaság stabil alapokra épült, miközben a település megtartotta vonzó, természetközeli jellegét. A népességszám tovább növekedett, 1990-re közel 6 000 főre emelkedett.
1999. június 30-án a település városi rangot kapott, nagyközségből kisváros lett. Arculata megváltozott, épületei száma bővült, kulturális élete sokszínűbbé vált. Ezen fejlődést az évek alatt úgy sikerült összehozni, hogy Veresegyház egyre nagyobb figyelmet fordított a fenntarthatóságra és a modernizációra. Ebben az időszakban indult el a település híres geotermikus energiahasznosító rendszere, amely a környezetbarát energiatermelés terén országos jelentőségű példává vált. Az energiarendszer közintézményeket és lakóépületeket lát el hőenergiával, miközben jelentős mértékben hozzájárul a település fenntarthatósági céljaihoz. A kulturális élet szintén lendületet kapott: több közintézmény, például a Művelődési Ház, felújításon esett át, és új közösségi programokat indítottak el.
A 2010-es évek további városi arculatformálással teltek. Az Innovációs Központ megépítése, valamint az ipari park bővítése Veresegyház gazdasági szerepét tovább erősítette. Az új lakóparkok kialakítása révén még több család költözött a településre, így a lakosság lélekszáma rohamosan növekedett. Veresegyház mára már nemcsak lakóhelyként, hanem kulturális és gazdasági központként is meghatározó szerepet tölt be a régióban.2020-ra a település lakosságszáma meghaladta a 20 000 főt, és napjainkra az egyik legdinamikusabban fejlődő várossá vált a főváros környezetében. A fenntarthatósági projektek, például a geotermikus rendszer fejlesztése, tovább folytatódnak, miközben a közlekedési infrastruktúra is jelentős modernizáción esett át. A Budapesttel való szoros kapcsolatnak köszönhetően Veresegyház a munkalehetőségek, az oktatás és a kulturális élet szempontjából is kiemelkedő helyzetben van. A város mára modern, élhető településsé vált, amely ötvözi a hagyományokat a korszerű megoldásokkal, és továbbra is vonzó célpont a beköltözők számára.
