Veresegyház Veresegyház történelme
Veresegyház ősidők óta lakott település volt, melyet régészeti leletek sora bizonyít: a Kr. e. 4000–3000 közötti időből származó leletekből arra lehet következtetni, hogy az ún. dunántúli vonaldíszes kultúra népének telepe állt fenn.
Az új posta építése során 1984-ben feltárt, a Kr. u. 100–150-ből származó előkelő szarmata nő pompás sírmellékletei azt bizonyítják, hogy Veresegyház földjén egy szarmata törzsfőnök családja temetkezett, és nyilván szállást is tartott.
A Kr. u. 568–670 közötti időből egy – valószínűleg magányos – avar nemzetségfő sírját; 1975. augusztus 15-én az Arany János utcában avar soros temetőt tártak fel.
Veresegyház első okleveles említése 1375-ben a Wereseghazi és Zsidó köznemesi családok egymás elleni hatalmaskodásairól és pereskedéseiről szóló oklevélben történik. Veresegyház ekkor a Rátót nemzetségből leszármazott családok birtokában van.
Regionális központi jellege legelőször a Váci Egyházmegye szervezetén belül mutatkozik meg, a XIV. század végén főesperesség székhelye. Főesperes Tari László.
Az Anjou-korban épített halastavat 1430-ban említi először oklevél, Lábas-tó néven. Az 1490-es években a nagyváradi püspök, majd a káptalan és a váci püspökség birtokába jutott a király adományából. Ettől kezdve a veresegyházi tó mint váci püspöki halgazdaság funkcionált tovább. Képessége és tógazdasága következtében a török hódítás, 1541 után szultáni kincstári (hász) birtok.
Ásatások a középkor maradványai után, 2015. április
A török kiűzése és a kuruc szabadságharc lezajlása után a váci püspökség restaurálta birtokszervezetét, ennek során alakította ki a veresegyházi ispánságot, melyhez Veresegyház, Szada községek, Szentjakab és Ivacs tartoztak. Fáy András, a „nemzet napszámosa” 1810–1818-ig alszolgabíróként Veresegyházon lakott, számos művét írta itt. Szemere Pál és Kölcsey Ferenc 1814 nyarán meglátogatták Fáyt veresegyházi otthonában. Ekkor már híres volt a Margita-hegy déli-délnyugati lejtőjére telepített szőlő, melynek bora a XIX. században a szadai és mogyoródi borokkal együtt szegedi kereskedők által rendszeresen eljutott még a Balkánra is.
Az eredetileg keresztutas (Gödöllő–Vác és Pest–Balassagyarmat) település közlekedése igen nagyot fejlődött, amikor 1911. szeptember 2-án 12 vonatpár közlekedésével megindult a villamos vontatású vasút Budapest–Veresegyház–Vác között, Veresegyház–Szada–Gödöllő kitérővel. Ez volt az ország – és a Magyar Szent Korona országainak is – első villamos vasútja!
A településen élő lakosság továbbra is főleg mezőgazdasággal foglalkozott. Az epertermelés fontosságát kifejezi, hogy a címeren kívül a XVIII. században épült római katolikus templom mennyezeti freskóján is megjelenik, amint lányok epret ajánlanak fel hálaadásként Szűz Máriának.
1929-ben megnyitotta a tavon strandfürdőjét 100 öltözőkabinnal, étteremmel és kiadó szobákkal. A községben élő Pádly Aladár festőművész sikeres plakátja tömegeket vonzott a „veresi strandra”, amely akkoriban már belekerült Magyarország útikönyveibe.
A II. világháború időszakában munkaszolgálatosként itt dolgozott Radnóti Miklós, Vas István, Szép Ernő. A településen vészelte át a front elvonulását később a magyar operaéneklés meghatározó személyisége, Simándi József (akkor Schulder József) a feleségével együtt.
1956-ban az Erdőváros nevű külterületi lakott hely kivált Veresegyház szervezeti egységéből, és önálló községgé szerveződött Erdőkertes néven 1956. július 29-én.
1968-tól kezdődött a helyi ipar kialakítása. A fővárosi szűk agglomeráció szélén csak környezetkímélő beruházással lehetett ipart telepíteni, ami ezt a tiszta, jó levegőjű települést az ideköltözők részére vonzóvá tette, s elkezdődött újkori történelmének legjelentősebb fejlődése.
Kapcsolat
Veresegyház Város Önkormányzata
2112 Veresegyház, Fő út 35.
Tel.: +36 28 588 600
Fax.: +36 28 588 646
Veresegyházi Polgármesteri Hivatal
Elérhetőségek, ügyfélfogadás
Támogatott projektek
|
|
 |
NeoSoft Informatikai Szolgáltató Kft. 2022©. ALL Rights Reserved.