Nincs hitelesebb jelzőadója az 1848-49-es magyar forradalomnak és szabadságharcnak, mint a legismertebb magyar költő, Petőfi Sándor, aki maga szemtanúja, alakítója és áldozata is volt egyben e „nagy időknek”. Hiszen immár 173 éve az az esős pesti március 15-e ad csillagként iránymutatást, erkölcsi mércét a magyar szabadságvágyról, a nemzeti összefogásról és a hazaszeretetről nemzetünknek. Vészhányta és víg esztendőiben egyaránt.

 

De mit is ünneplünk valójában március 15-én? Petőfiék vértelen, kicsit mosolyogtató, esetlen, de mégis győztes pesti megmozdulását? Korántsem. Március 15. jelkép, egy korosztály jelképe, amely valóban szívből hitte, hogy „a haza minden előtt” való és ezért a célért vagyonát, jövőjét, sőt életét is hajlandó volt feláldozni.

 

Mert élt egykor e földön egy olyan generáció, amely beleszületett abba, hogy őseitől örökölt birtokán ingyenmunkásaiból gazdagodhat, politikai, gazdasági haladását előjogok segítik.

 

És mégis, e nemzedék kiváltságos fő-, és köznemesi óriásai (naphosszat sorolhatnánk a neveket Széchenyitől, Deákon, Kossuthon, Kölcseyn, Görgein, Eötvösön, Jókain át Batthyányig) voltak azok, akik felismerték, hogy a honból haza csak úgy lesz, ha egyéni érdekeikről lemondanak, ha vagyonukat, életüket kockára téve megfogalmazzák Magyarország modern országgá válásának programját. Ők voltak azok is, akik kihasználva az 1848-as európai népek tavaszának forradalmi hullámát, törvénybe iktatták a reformprogramot, majd a törvényeket eltiporni akarókkal fegyverrel is szembeszálltak. Az igazság védelmében két nagyhatalom összefogása is kevés volt lelki legyőzetésükhöz.

 

Ugyanis a harcban egységbe kovácsolódott magyarság ezen elitje a katonai vereség után sem adta fel, maradék életlehetőségeit felélve sem vállalt a zsarnoknál hivatalt, kitartott akkor is, amikor fővesztés járt minden egyes elrejtett Kossuth-bankóért és huszárdolmányért. Igaza tudatában várt és végül diadalra vitte március 15. eszméit, amikor „megvirradt, fölébredett a föld”. Újra színrelépve és nem engedve a 48-as törvényekből egyezett ki 1867-ben az uralkodóval. Hatottak, alkottak és gyarapítottak: életük révén megszületett a modern magyar nemzet.

 

Március 15. e generáció dicsősége, a nemzet születésnapja és a magyar szabadság napja. Valójában ezt ünnepli a magyarság immár közel két évszázada. Akkor is, ha tiltották, akkor is, ha megpróbálták kisajátítani, és akkor is, ha világméretű járvány zárta lakóházakba az ünnepet.

Március 15. üzenete legyőzhetetlen.

 

Kevés népnek van ilyen történelmi csillaga a tisztánlátáshoz, mint a magyarnak a dicsőséges ezernyolcszáznegyvennyolc.